Az Ön kritikusa, őszinte és pártatlan véleményekkel

John Wick harmadszor is kőkemény

2019. május 19. - Kritikus 73

Alig két évvel a második epizód után megérkezett végre hozzánk a folytatás, a Parabellum is, mely a filmben is elhangzó ősi latin mondás, "Si vis pacem, parabellum" - "ha békét akarsz, készülj a háborúra" egy kiragadott kifejezése (amellett egy lőfegyver is, melyet egyébként a DWM cég szintén a latin mondás alapján nevezett el).

john_wick3_a.jpg

A harmadik epizód ott folytatódik, ahol az előző véget ért: John Wicknek menekülnie kell, mert megszegte a Szindikátus legfőbb törvényét: vagyis gyilkolt a New York-i Continental Hotel területén (Santino D'Antoniot ölte meg). Winston, a Hotel igazgatója ugyan ad számára egy órányi előnyt a meneküléshez, de utána nem tudja megakadályozni, hogy az úgynevezett "felső kör" parancsára -- no és persze a felkínált 14 millió dolláros vérdíjért -- ne induljon a bűnszervezet összes bérgyilkosa Wick nyomába. Nos, erről a bizonyos hajszáról szól a harmadik epizód.

Ami azonnal feltűnik a film megtekintése során: John Wick ezúttal sokkal esendőbb, emberi arcát is megmutató figura, aki menekülni  (és nem támadni) kényszerül, miközben tényleg bajban érzi magát. Látjuk a félelmet az arcán, de persze az elszántságot is, ami így együtt érző lénynek és végre nem szimpla gyilkológépnek láttatja őt. Kiderül: erős éni akarása mögött az a mindent elsöprő vágy él benne, hogy emlékezzen amíg csak lehet a szeretett és elhunyt feleségére. Élni akar tehát és ezért fáradhatatlan, erős, sőt végsőkig eltökélt is, de sajnos már az is észrevehető, hogy a figurát megjelenítő 54 éves Keanu Reeves közel sem olyan gyors, mint a korábbi részekben. Kicsit megfáradt a mozgása és kicsit enervált minden mozdulata. De ne ijedjünk meg, azért így is brutális amit végigcsinál: rengeteg a verekedős jelenet és a lövöldözős scene.

john_wick_6.jpg

Óriási pozitívum, hogy a rendezés váltogatja a helyszíneket: nem szorítkozik minden egyes jelenet New Yorkra, hanem megfordulunk Afrikában (a sivatagban) is és a küzdelem ezernyi szituációban zajlik. Gyors a tempó, ebből Chad Stahelski rendező ezúttal sem enged, mint ahogyan abból sem, hogy az akciójelenetek megfeleljenek kaszkadőr múltjából hozott magas elvárásainak. Ami a sztorit illeti: Wick ezúttal nem megtorol, vagy bosszút áll, hanem megoldást keres problémájára, hiszen jól tudja, hogy az egész szervezet ellen nem győzhet. Kiutat keres tehát, mégpedig a szervezet legfelső emberénél. Kapunk villámgyors ütés-váltásokat, látványos párharcokat, mészárlást mesteri fejlövésekkel, motoros üldözést (szamurájkardokkal), harci-kutyás küzdelmet, kommandós támadást és olyan hármas verekedést, melyben egyszerre két japán harcművész esik Wicknek. A legelső epizódnál számoltuk a Rémkirály áldozatainak számát (67-ig jutottunk), de ezúttal csak saccolni tudunk: mindenképp 100 feletti halottal kalkulálva. (Ha megjelenik a film, megírjuk mennyi az annyi.)

[Innentől spoileres a poszt.]

És most nézzük a történetet. Wick, miután egy órán át menekül, hogy kihasználja egy órás előnyét (ami alatt mellesleg egy könyvvel ver agyon egy kétméteres fejvadászt) eldönti, hogy felkeresi azt a helyet, ahol annak idején bérgyilkos pályafutását kezdte. Ez a hely a felső kör alatt működő New York-i orosz maffia központja (gyakorlatilag egy színházépület). Itt éri a nézőt az első nagy meglepetés: John Wick valódi neve: Jardani Jovonovich és kőkeményen orosz származású. Hogy egészen pontosan hogyan került Fehéroroszországból New Yorkba és miként lett neve John Wick, az egyelőre nem derül ki. (Talán a negyedik epizód majd megmutatja ezt is.) Ami bizonyos: igazi, vérprofi és ütős bérgyilkossá a New York-i orosz maffiában lett.

Mivel a ruszki maffiavezérnő (Anjelica Huston) csak annyit segít neki, hogy eljuttatja a marokkói (Casablancában működő) csoport vezetőjéhez, Sofiához (Halle Berry), Wicknek még nagyon hosszú utat kell megtennie a Szindikátus legfelső vezetőjéhez. Ebben Sofia segíti (még ha nehezen is szánja rá magát a dologra): elkíséri ahhoz az emberhez, aki tudja hol található a Szindikátus feje. Az illető (Berrada), akit Jerome Flynn alakít elárulja neki ugyan, hogy akit keres, az a Szaharában található, de megöli Sofia egyik kutyáját, így elszabadul a pokol. Közel száz fegyverest nyír ki a páros (Wick és Sofia) a helyszínen. Megjegyzendő: Halle Berry még most is jól nagyon jól mutat bőrnadrágban és még az ötödik X-en túl is nagyon szexi.

john_wick3_b.jpg

Aztán a jön a második nagy meglepi: a szindikátus feje, egy Szaharában élő arab fickó, The Elder (Said Taghmaoui). Itt azért felmerül az emberben, hogy enyhén szólva is furcsa, hogy egy amerikai nagyvárosban működő (de talán a világ több nagyvárosát behálózó) alvilági szervezet feje miért is egy arab, aki a Szaharában ücsörög egy sátorban? Szokatlan és hangyányit logikátlan is az egész. De úgy tűnik a Szindikátus valódi multikulti szervezet, mert az arab elnök alatt, a felső körben szép számmal akadnak olaszok (lásd: Santino D'Antonio) és a legprofibb gyilkoló csoportjuk -- mely Wickre a legveszélyesebb -- japánokból áll. (Mondjuk ez tipp, mert szamuráj kardot használnak, de végül is lehetnek éppen kínaiak, vagy koreaiak is.)

A nagygóré előtt Wick látszólag behódol (bal kezének gyűrűs ujja bánja), de később mégis inkább a harcot választja: ahelyett ugyanis, hogy megölné Winstont (The Elder utasításának engedelmeskedve), inkább összefog a Continental igazgatójával. A film utolsó negyedében Winston és Wick együtt harcolnak a Continental termeiben a Szindikátus legjobb embereivel.

Sajátos csúcspont a filmben, amikor Wick a legfelső kör megbízásában dolgozó 5-6 fős japán elit-harcos csapattal és azok főnökével, Zeroval (Mark Dacascos) harcol. Fergeteges verekedéseket láthatunk, kőkemény párharcok formájában, késekkel illetve szamurájkardokkal. Villannak a katanák és görbe kések, záporoznak az ütések. A pörgős akciójelenetek közben érdekes történetszálat képvisel Winston és Wick kapcsolata is, mely kezdetben baráti, majd szövetségesi, végül pedig nagy meglepetésre árulásba torkollik (Winston részéről). Ugyancsak sajátos Bowery King (Laurence Fishburne) és Wick viszonya: Az előző részben King segíti a Rémkirályt (fegyvert és töltényt ad neki), amiért a legfelső kör ellene fordul. Végül pedig ők ketten (Wick és King) fognak össze, ami egyben a film zárása is és a negyedik epizód előrevetítése.

john_wick_4.jpg

Ami a karakterisztikát illeti: Wickről már esett szó, sérülékenyebb és lassabb is, amire egyébként történik is utalás, amikor a japánokkal harcol és az egyik támadó megjegyzi: "kicsit belassult, de akkor is ő John Wick". Keanu Reeves 54 évesen is tud pörögni, de valljuk meg, azért sok jelenetben már látszik rajta a megfáradtság. Kiemelkedő Winston alakja, aki ebben a részben ravaszabb, mint korábban bármikor: szembeszáll a legfelső körrel, majd kiegyezik velük. Ian McShane óriásit alakít ebben a szerepkörben, minden működik, amit csinál. Harmadik helyen kiemelendő Sofia alakja, Halle Berry megformálásában: megkeseredett, de kőkemény nő, aki gyermekét féltve őrzi kettejük inkognitóját, miközben mindig harcra kész (jól kiképzett kutyáival). Wicket egyszerre gyűlöli és kedveli. Összetett karakter tehát, amit Halle Berry ügyesen jelenít meg. Nagy kedvencem a birodalmát galambokkal igazgató Bowery King, akit átütően alakít Laurence Fishburne. Mintha a szerepben élne, annyira passzol hozzá a figura.

A film egyik legbosszantóbb karaktere az "ítélethozó", akit a Dobrev Klára frizurás Asia Kate Dillon játszik. Ő az, aki érinthetetlen és teljhatalmú a történetben, hiszen a Szindikátus legfelsőbb körének védelme alatt állva a legfőbb vezetők parancsait továbbítja. A legfelsőbb kör azért kicsit túlmisztifikált: sosem látjuk őket, rejtélyesek és titokzatosak. Az is kissé megmosolyogtató, hogy szervezetük úgy működik, mint egy hivatal: vannak gépírónőik (tetovált, kosztümös irodistáik) és egy nyüzsgő irodájuk, ahol minden olyan, mintha 50 éve létesült volna, nem pedig a számítógépek világában. Itt még krétával írják az iroda falára a vérdíjat, van hangosbeszélő, és 20 irodista kell a rengeteg üzenet továbbításához. Kicsit gyerekesen és teátrálisan hatásvadász az egész, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy a Szindikátus monumentális jellegét hangsúlyozzák. (Közel sem lenne ennyire "ütős", ha két informatikus ülne egy számítógépes szobában, a legjobb informatikai cuccokkal körbevéve. Mondjuk az viszont hihetőbben festene.) Azt azért bevallom sajnálom, hogy a beképzelt ítélethozó csajt senki nem puffantja le, még a legvégén sem.

john_wick_5.jpg

A John Wick 3 szó szerint ütős film, nálam beelőzi a második epizódot, mert változatosabb, formabontóbb és színesebb is. Legnagyobb hátránya, hogy nem képes Wick számára valódi motivációt találni. A legelső epizódban a Rémkirály kutyája megölését és kocsija tönkretételét torolja meg, a másodikban a maffiából való kiszállásáért harcol, de a harmadikban viszont csak annyit tudtak összehozni a scriptben, hogy elhunyt feleségére való emlékezés hajtja. (Gyenge) Ugyanakkor a harmadik rész bővelkedik remek alakításokban: Winston szerepében Ian McShane, Sofia szerepében Halle Berry és King szerepében Laurence Fishburne egészen profi alakítást nyújtanak.

Ami az értékelést illeti: mind a Rotten Tomatoes, mind pedig az IMDb 80% fölé helyezi (előbbi oldalon 88%-ot, utóbbin 82%-ot ért el eddig), a Metacritic -en pedig 74%-os. Nálunk hasonló a végső mérleg: 75%.

75_1.jpg

Részleteiben: alapsztori: 65%, rendezés: 70%, színész teljesítmények: 85%, látványvilág: 80%. Összesítve: 75%.

A film MAFAB adatlapja

FB oldalunk itt érhető el!

logo_kritikusa.jpg

2019.05.19. (19:00)

 

 

Robin Hood 2018-as változatban, modern külsőségekkel

Az angol mondák világának hőse, a XII. század végén és a XIII. század elején élt Robin Hood alakja már több író és művész fantáziáját megmozgatta. Bár még ma sincs bizonyíték arra, hogy a gazdagok vagyonát erőszakkal elkobzó és a szegények közt szétosztó, (közben embereivel a sherwoodi erdőben tanyázó) bandita valóban létezett e - és nem pusztán egy kitalált népi hősről van csupán szó - sokakat foglalkoztatott az elmúlt 100 esztendőben alakja. A történészek megosztottak a kérdésben: egyesek kétségbe vonják a 800 éves mondák valóságtartalmát, mások hiszik, hogy lehetett hasonló igazságosztó a középkori Angliában. Mike Loades hadtörténész szerint például az 1200-as évek Angliájában igenis létezhetett olyan figura, aki szembeszállt az igazságtalan helyi "kiskirállyal". (Létezésére talált forrásokat is.) 

robin_hood.jpg

Ami biztos: Robin Hoodról az ősi mondák alapján készültek könyvek (Howard Pyle), színpadi alkotások, rajzfilmek és idővel filmek is. Összesen hét rendező is nekifutott a sztori feldolgozásának (ha a paródiákat, sorozatokat és rajzfilmeket most nem számítjuk). A legelső volt az 1938-as, Kertész Mihály rendezte, Errol Flynn-verzió, majd következett az 1976-os Rchard Lester rendezés (Sean Conneryvel és Audrey Hepburnnel, "Robin és Marian" címmel), illetve az 1991-es, John Irvin által elkészített, Patrick Bergin - Uma Thurman által eljátszott változat. Sikert aratott még a szintén 1991-es, Kevin Reynolds által rendezett, Kevin Costner -es film is, de ezt hosszabb szünet követte (csak a kanadaiak próbálkoztak közben, 2009-ben egy gyengécske adaptációval: "A sherwoodi erdő titka" címmel). Majd következett 2010, amikor a nagy Ridley Scott vette kezébe Robin Hood alakját. Ő már a tapasztalt Russell Crowe - Cate Blanchett párossal készítette el a maga változatát. (Ami mellesleg elég ütősre is sikeredett.) Végül a legújabb kísérlet: a 2018-as, Otto Bathurst rendezte film lett, sajátosan modern verzióban, a Kingsman filmekből ismert Taron Egerton főszereplésével.

Az összesen hét változat közül két film emelkedik ki: a Kevin Costner által megjelenített Robin Hood (1991) és a Ridley Scott rendezte 2010-es változat.

Ami a 91-es Robin Hood -ot illeti: Kevin Reynoldsnak sikerült megtalálnia az akció-humor-hihetőség hármasában azt az arany középutat, amely végül a siker záloga lett. Sokat dob az egészen Morgan Freeman is és az a tény, hogy a végeredmény egy pörgős, akciódús, élvezetes kalandfilm lett, olyan kitűnő szereplőkkel, mint Alan Rickman, Christian Slater és a Mariant szexisen alakító Mary Elizabeth Mastrantonio.

A Ridley Scott - Russell Crowe fémjelezte 2010-es részt illetően a lényeg: a film komolyan veszi önmagát, izgalmas, véres, kőkemény és hihető egyszerre, remek alakításokkal. Ugyanakkor hiányzik belőle a Kevin Costner féle verzió könnyed stílusossága és játékos kaland jellege.

De nézzük most a legújabb, tavaly készült változatot: A 2018-as Robin Hood megtekintésekor a legelső, ami az embernek feltűnik, az a ruhák, helyszínek, épületek oda nem illő kor-besorolása. Ha elfogadjuk ugyanis azt a történész vélekedést, hogy Robin Hood éppen akkoriban élt (már ha létezett egyáltalán), amikor Oroszlánszívű Richárd uralkodott (1157-1199), akkor a film karaktereinek XII. századi ruhákban kellene "pompázniuk" és a házaknak, eszközöknek is illene ezt a kort megidézniük. Ám sajnos a script készítői és Otto Bathurst rendező láthatóan nem nagyon gondoltak erre. A szereplők lazán mai cuccokban jelennek meg és nagyon ritka az olyan képbeállítás (háttér, épület, eszköz, fegyver vagy ruhaviselet ... stb), mely csak nyomokban is emlékeztetne bennünket arra, hogy a legsötétebb középkorban járunk. Abban a korszakban, amikor az emberek koszos, szürke, barna ruhákban jártak (a ruhák festése ugyanis csak később jelenik meg), koszosan, rossz fogakkal élték mindennapjaikat és kajibákban tengődve, fa eszközökkel étkeztek. Ehhez képest például a fő-gonosz nottinghami bírót alakító Ben Mendelsohn divatos, mai szabású bőrzakókban látható a legtöbb jelenetben.

A film cselekménye nagyjából követi a korábbi filmek sztorijait: adott egy angol nemes, bizonyos Robin of Loxley, (Taron Egerton) aki a Szentföldről hazatérve (ahol keresztesként harcolt) a népet sanyargató notthingami bíró (Ben Mendelsohn) ellen fordul. Robin vára tönkrement, a bíró lefoglalta vagyonát, így nem csak a népéért, de személyes okból is bosszút esküszik Segítője egy mór (Jamie Foxx), aki vele tart Angliába és mindenben támogatja. Szerelme Marian (Eve Hewson) azonban - mivel azt hiszi, hogy Robin meghalt a Szentföldön - közben egy másik férfi, Will Scarlet (Jamie Dornan) párja lett. Robin azonban emelt fővel küzd: szembeszáll a bíróval és rengeteget rabol tőle, amit aztán a népnek adományoz. Jó tetteiért el is nyeri jutalmát: a nép vele lázad és Marian is őt választja.

Ami az eltéréseket illeti: ezúttal Robinnak nincs csapata, pusztán a mór segítőre számíthat, Marian pedig nem a bíró kiszemeltje, hanem Will Scarlet barátnője. [Reynolds 1991-es verziójában, Skarlát Will (Christian Slater) Robin féltestvére és elárulója.] Zavaros, hogy a bíró a néppel mindent megvitatva, mégis önkénnyel vezeti a települést, miközben szó sem esik arról, hogy normann előkelő, aki a király távollétében sanyargatja a lakosságot.

Tom Egerton sajnos nem elég karizmatikus a karakterhez, főleg ha például Errol Flynn, Russell Crowe vagy Kevin Costner alakításait vesszük alapul. Mondjuk ezúttal maga a karakter sem túl erős: a Szentföldön simán legyőzi Robint a keresztesek egy másik lovagja és hazatérve a mór harcostárs (akit némi képzavarral ő nevez el Little John -nak) szintén leiskolázza az íjászat terén. (Pontosabban ő ad íjászat leckéket az angolnak.) Apropó ijászat: a Robin Hood kultusznak mindig is része volt, hogy Robin és csapata mágikus ügyességgel bánik az íjjal, a filmben azonban az szentföldi muszlimok is jeleskednek ezen a téren, legalább annyira, mint a britek (ami történelmileg nagyon nem stimmel). Robin kivételes ijász ügyessége pedig kevés hangsúlyt kap. A sorozatlövő, ijpuskákra pedig nehéz bármit is mondani.

A notthinghami bíró katonái egyszerre Star Wars, Trónok harca és Beavatott látványvilágot idéznek, sajátos mixként. Az akciójelenetek néhol látványosak és pörgősek, de sajnos sok a gagyi és a CGI is. A Mariant alakító, apró termetű Eve Hewson viszont elbűvölő jelenség.

Mindent egybevéve: a 2018-as Robin Hood egy sok stílust, korszakot és ízlést vegyítő, zsenge színészi alakításokat és kevert minőségű akciójelenetet bemutató kalandfilm, ami jócskán elmarad a Kevin Costner nevével fémjelzett eddigi legjobb verziótól (de még a 2010-es, szintén ütős Russell Crowe mozitól is).

60_1.jpg

Értékelésünk: Alapsztori: 65%, rendezés: 60%, színészek: 55%, látvány: 60%. Végső érték: 60%

A film MAFAB adatlapja

FB oldalunk itt érhető el!

logo_kritikusa.jpg

2019.05.15. (22:02)

Végtelen útvesztő - egy szabadulós thriller

Idén januárban játszották a hazai mozik a Végtelen útvesztő (Escape Room) című thrillert, de sokan lemaradtak róla, amit ha most bepótolnak, akkor 99 perc garantált izgulást nyerhetnek maguknak. A horrorfilmes múlttal rendelkező, alig 41 éves Adam Robitel, pörgős, körömlerágós és akciókkal teli szabadulós-filmet rakott össze, nagyrészt kevéssé ismert színészekkel.

escaperoom1.jpg

Tovább

Május - június várhatóan legjobb filmjei a mozikban

Ha végre valóban beköszönt a tavasz és véget ér ez az ősziesen esős idő, megérkeznek hozzánk az év közepének legjobb mozifilmjei is. Végigtekintve a kínálaton, két horror, egy sci-fi, egy fantasztikus film, egy vígjáték, egy akciófilm és egy dráma tűnik a legérdekesebbnek. Nézzük őket sorban, megjelenésük, mozikba kerülésük időrendjében:

Brightburn - A lángoló fiú (amerikai sci-fi horror) - május 9.

brightburn.jpg

Tovább

Alulértékelt, valójában kiemelkedő filmek - Vezet a ritmus

Az "alulértékelt, valójában kiemelkedő filmek" sorozatunkban olyan filmes alkotásokat tervezünk górcső alá venni, melyek az IMDb szavazóközönsége által közepes minősítést kaptak, ám valójában mégis kiemelkedő minőséget és szórakoztató értéket képviselnek. Az első ilyen film: régi nagy kedvencük, a 2006-os, Liz Friedlander által rendezett Vezet a ritmus (Take the Lead), mely vasárnap (április 28-án) este 20:30-kor kerül az egyik TV csatorna műsorára. A film az Internet Movie Database oldalán csak 6,7 pontot kapott (23 ezer voks alapján), holott valódi értéke ennél sokkal magasabb. De nézzük, hogy miért is?

vezet_aritmus.jpg

Tovább

22 mérföld - egy pörgős akció-thriller

Peter Berg -- a Csatahajó, a Mélytengeri pokol és Az Amazonas kincse rendezője -- kimondottan pörgős és izgalmas akcióthrillerrel lepte meg rajongóit tavaly, amikor Egyesült Államokban (még nyáron), majd Magyarországon is (októberben) megjelent legújabb mozija, a "Mile 22" (22 mérföld). A film főszerepét Mark Wahlberg játssza, aki a CIA egyik tisztjét alakítja a filmben, mégpedig egy ázsiai országban zajló különleges bevetésen.

mile_22.jpg

Tovább

Bács Ferenc színművész emlékére

Életének 83. évében, 2019 április 16-án hunyt el Bács Ferenc, Kossuth- és Jászai Mari díjas magyar színművész, szinkron-színész és érdemes, kiváló művész. Távozásával nagy veszteség érte a hazai filmművészet és szinkron-világ egészét, hiszen Bács Ferenc számtalan színpadi darabban, filmben, filmsorozatban játszott illetve világsikerű műben adta hangját a főszereplőknek.

bacs_ferenc_2.jpg

 

Tovább

Leon, a profi (1994)

Luc Besson egyik legjobb rendezői alkotása, a Léon, 25 évvel ezelőtt, 1994-ben robbant a köztudatba, óriási sikert aratva. A főszerepeket Jean Reno, Gary Oldman, Danny Aiello és az akkoriban csak alig 13 éves Natalie Portman kapta meg és a kis csapat bizonyítani tudta tehetségét. Mindannyian a lehető legjobbat nyújtják ebben a különleges hangulatú amerikai-francia akciófilmben, mely az IMDb-n és a Rotten Tomatoes oldalán is jól "szerepel".

leon1.jpg

 

Tovább

Vitatható Oscarok

Az Oscar gálák 90 éves történetében rengeteg olyan eset fordult elő, amikor érthetetlen és érdemtelen módon került megjutalmazásra egy-egy filmes alkotás. Ha az utóbbi 30 évet vesszük górcső alá és csak a "legjobb film" kategóriára fókuszálunk, öt esetet emelhetünk ki, melyeknél erősen vitatható volt a filmakadémia döntése az arany szobrocska odaítélését illetően. Természetesen szubjektív a dolog, de nézzük ezeket sorban:

Miss Daisy sofőrje (1989)

miss_daisy.jpg

 

Tovább

Akciósztárok - valódi színészek vagy sem?

Az akciófilmek világához és magukhoz az akciósztárokhoz is nagyon vegyesen viszonyul a nagyérdemű közönség illetve a filmes szakma. Egyik oldalon az ilyen sztárok óriási népszerűségnek örvendenek, viszont a másik oldalon -- főleg a kritikusok -- nem tekintik őket valódi színészeknek. A műfaj megítélése is ambivalens: az akciófilmek hatalmas bevételeket "termelnek" ugyan, de a szakma rendszerint (kevés kivételtől eltekintve) nem igen díjazza ezeket az alkotásokat. Felvetődik tehát a kérdés: valóban színészet, amit az akcióhősök művelnek, vagy ez valami egészen más? Egyáltalán mi az, hogy akcióhős, vagy akciósztár?

akciostars1.JPG

 

Tovább