Harminc évvel ezelőtt, 1989 január 24-én a floridai Bradford County állami fegyintézete előtt több száz újságíró és érdeklődő várta a világ leghíresebb sorozatgyilkosának, az akkor 42 éves Ted Bundy -nak a kivégzését. Ted Bundyt (születési nevén: Theodore Robert Cowell -t) azért kísérték aznap a villamosszékhez mert 1974 és 1978 között hátborzongató kegyetlenséggel, illetve elképesztő brutalitással végzett legkevesebb 30 (más becslések szerint 100) fiatal nővel.
Bundy elfogása, pere és kivégzése milliók érdeklődését váltotta ki Amerika szerte. Ő lett minden idők legismertebb sorozatgyilkosa, akinek életére és motivációira az egész világ kíváncsi lett Halála után 30 évvel, 2018-ban a Voltage Pictures és a Netflix sokkoló thrillert készített Bundy életéről mely az érdekesen hangzó: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány (Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile) címet kapta. A sajátos cím a Bundy-per egyik bírójától, Edward D. Cowart bírótól származik (a filmben John Malkovich alakítja), aki a film címéül választott szavakkal jellemezte Ted Bundyt. A sorozatgyilkost egyébként kétszer ítélték halálra (két bíróság): 1979 július 30-án és 1980 február 7-én (Chi Omega kollégiumban zajló gyilkosságai és a 12 éves Kimberly Leach meggyilkolásáért).
Az Extremely -t a dokumentumfilmes Joe Berlingel rendezte, a főszerepet pedig (vagyis magának Bundynak a karakterét) a hollywoodi szívtipró Zac Efron alakítja. A témát Berlinger egészen sajátosan dolgozta fel: minden eseményt és magát Bundyt is, a férfi egykori szerelmének (és élettársának) Liz Kloepfernek a szemén keresztül látjuk ugyanis.
A nő 1981-ben - amikor Bundy már rács mögött volt - könyvet írt a férfihez fűződő kapcsolatáról, Liz Kendall álnéven. A mű, melynek címe: The Phanton Prince: My Life with Ted Bundy az egész film legfőbb bázisát jelentette 2018-ban, mikor a forgatásokhoz kezdtek.
Ted Bundy élete
A film elemzése előtt érdemes néhány körülményt megismerni Ted Bundy életéről. A férfi 1946-ban született egy vermonti kisvárosban, Burlingtonban. Anyja, Louise nagyon fiatalon szeretett bele egy férfiba és ennek a futó kapcsolatnak lett eredménye a terhessége. Gyermekét egyedül hozta a világra (az apa lelépett mellőle). Hogy fiatal lányként megesett "botlását" leplezze, úgy döntött a szomszédok, ismerősök és az egész világ előtt úgy állítja be, hogy a kisfiú a szüleinek gyermeke, ő csupán nővére a kisfiúnak. Így Bundy az anyja nevét kapva, Theodore Robert Cowell néven látta meg a napvilágot. Neve akkor változott - alig 5 évesen - Bundyra, amikor édesanyja egy másik férfivel házasodott össze (1951-ben) és annak nevét vette fel. Bundy egész életében mostohaapja nevét viselte. A férfi, csak 23 évesen tudta meg az igazságot szüleiről és egyes pszichológusok szerint innentől kezdődtek nála a komolyabb mentális problémák.
Ted Bundy négy arca
Ted Bundy egészen 27 éves koráig normálisnak mondható életet élt: magas műveltséget szerzett, jogásznak készült (járt is jogi egyetemre) és érdekelte a politika világa is. Külseje megnyerő és kisportolt volt (178 cm, 70 kg) ami a nők többségének kifejezetten tetszett. (Még kivégzése előtt is nők százaitól kapott rajongói leveleket.) Amikor másokkal társalgott, vagy nyilatkozatot adott a sajtónak 10-ből 9 ember hitt szavainak, annyira hihetően, megnyerően és művelten tudta kifejezni magát. Nagyrészt ennek volt köszönhető, hogy egészen a halálos ítéletének kihirdetéséig (1979) az Egyesült Államok lakossága erősen megoszlott bűnösségét illetően. Sokan az utolsó pillanatokig elhitték neki, hogy semmi köze a gyilkosságokhoz, csupán a különböző államok rendőrségei akarják azokat rákenni, hogy így lezárhassák függőben lévő gyilkossági ügyeiket. A perei alatt többször önmagát védte, nem is sikertelenül: meggyőző képességét még bírói is elismerték.
Ted Bundy élete 27 éves kora után - egy szerelmi csalódást (és szakítást) követően - változott meg gyökeresen: szociopata, szadista és deviáns gyilkossá vált. 1974 és 1978 között nők tucatjait gyilkolta meg az USA 7 államában. Áldozatainak pontos számát ma sem tudjuk. Kivégzése előtt 30 nő meggyilkolását ismerte be, de ügyének kivizsgálói szerint akár a 100-at is elérheti az általa megölt nők száma.(Az azokban az években eltűnt nők illetve máig felderítetlen ügyek egy része lehetséges, hogy Bundy ismeretlen gyilkosságaihoz kötődik.)
A nőket (akik közül a legfiatalabb alig 12 volt csupán) rendszerint leütve rabolta el, majd egy másik helyszínen rendszerint agyonverte és megerőszakolta őket. (Gyakran a megfojtás volt a halál oka.) Ted Bundyt nekrofíliával is vádolták, mert áldozatai nagy részével még haláluk után is végzett szexuális aktust (gyakran hetekkel, sőt hónapokkal a halál beállta után is, újra meg újra). Volt olyan áldozata is, akinek levágta a fejét és azt egy teljesen másik helyszínen rejtegette.
Ted Bundy legelső áldozatát 1974 február elsején gyilkolta meg. Az első nő, akit megölt az akkoriban 21 éves Linda Ann Healey volt. A lányt, aki egyetemre járt és amellett rádióbemondóként is dolgozott egy bárból követte egészen lakásáig, majd megvárta, amíg elalszik és álmában megtámadta. Innentől az események rekonstruálása már nehezebb, de feltételezhetően leütötte a nőt, majd ismeretlen helyre vitte, ahol alaposan megkínozta, megerőszakolta és megölte. Holttestét csak 13 hónap múlva találták meg a hegyekben (egy sírba fektetve) brutálisan összeverve és összeharapdálva.
Bundy legelső és legutolsó áldozata
A későbbiekben Bundy áldozat-szedési módszere kifinomultabbá vált: rendszerint eljátszotta, hogy sérült (kezét gyakran felkötötte a nyakába, mintha az eltört volna, vagy mankót használt) és a csinos, fiatal nőktől, akik arra jártak segítséget kért például az autójába való bepakoláshoz. Aztán amikor a nők - meglátva megnyerő és jóképű külsejét - segítettek neki, Bundy lesújtott rájuk (gyakran egy feszítővassal, ami oda volt készítve). A rablás helyszínéről aztán egy elhagyatott helyre vitte áldozatait és az erőszaktevés, illetve gyilkosság már ezen az új helyen történt.
A rendőrség legelőször 1974 augusztusában gyanakodott Bundyra, amikor legelső szerelme, Liz Kloepfer (Liz Kendall) bejelentette nekik telefonon, hogy barátja talán azonos a gyilkosságok elkövetőjével. Gyanúsak voltak a nő számára a Bundynál lévő tárgyak (mankó, kötél, feszítővas ... stb), illetve hasonlónak találta a férfit a kiadott körözvény rajzokhoz. Autójának típusa is egyezett a híradásokkal. Ekkor még azonban nem tartóztatták le Bundyt.
Később viszont kétszer is rendőrkézre került - legelőször 1975 augusztus 16-án - amikor egy rendőr-őrmester igazoltatta, amiért két piros lámpán is áthajtott VW bogár kocsijával. Miután autójában gyanús eszközöket találtak (pl feszítővas, bilincs, símaszk) letartóztatták. Hat héttel később a 18 éves Carol DaRonch, akit Bundy még 1974 november 8-án, Utahban próbált megölni (de a lány még időben kiugrott autójából) azonosította a férfit.
Bundy ellen 1975 nyarától zajlott bűnvádi eljárás, de közben két alkalommal is sikeresen meg tudott szökni az őrizetbe vétel helyszíneiről: először magáról a tárgyalásról, a bíróság könyvtárának ablakából kiugorva, másodszor pedig a rendőrség tetejére mászott fel, majd onnan egy WC -n keresztül jutott ki (miután megvárta az épület kiürülését). Szökései: 1977 június 7 és 1977 december 30 -án történtek. Az első után pár nappal elkapták, a második szökése azonban két teljes hónapig tartó szabadságot hozott számára. A második szökése után ölte meg - az említett két hónapban - Floridában azon áldozatait, akik miatt később kivégezték: a Chi Omega kollégiumban két nőt és 1978 február 9-én az alig 12 esztendős Kimberly Leach nevű kislányt.
Ted Bundy életét 1975 nyarán történt első letartóztatásától egészen 1989-es kivégzéséig a sajtó és a közvélemény fokozódó érdeklődése kísérte
Második szökése után már az egész Egyesült Államok figyelemmel kísérte történetét és persze végső elfogását is 1978 február 15-én. A férfi egy egy lopott kocsival bukott le amikor a floridai tengerparton miatt hajtott, Pensacolában. A rendőri rutin-ellenőrzésen gyanús lett a járőr számára a sok furcsa holmi a kocsi hátsó ülésén.
Bundy életében egyébként mindössze két nő játszott fontos szerepet: az egyik egyetlen szerelme volt, Liz Kloepfer, (a filmben Lilly Collins) akit hihetetlen módon soha egyetlen újjal sem bántott, a másik pedig egy rajongója, Carole Anne Boone, (a filmben Kaya Scodelario) akit későbbi pere alatt feleségül is vett. (1982-ben a frigyből gyermek is született, ám kapcsolatuk végül zátonyra futott: Bundy kivégzésén a nő már meg sem jelent.)
Végül 1979 július 30-án az első bíróság halálra ítélte, majd 1980 február 7-én is halálbüntetést szabtak ki rá. Az első per Chi Omega, a második pedig a 12 éves Kimberley Leach halála ügyében indult. A per alatt döntőnek bizonyult Dr. Richard Souviron fogorvos nyilatkozata, aki bebizonyította a bíróságnak, hogy az összeharapdált áldozatokon talált fognyomok és Bundy fogtérképe azonosságot mutatnak. Szintén sokat nyomott a latban Kathy Kleiner vallomása is, aki 1978 január 15-én túlélte Bundy támadását, amikor a Chi Omega kollégiumában Margaret Bowman és Lisa Levy meggyilkolása után próbált megölni. (Megzavarták Bundyt, így elmenekült a helyszínről, életben hagyva Kathy Kleinert.)
Összesen egyébként öten élték túl a Ted Bundyval való "találkozást": Joni Lenz (1974 január 4.), Carol DaRonch (1974 november 8.), Karen Chandler (1978 január 15.), Kathy Kleiner (1978 január 15.) és Cheryl Thomas (1978 január 15.). Végül Bundy nem kerülhette el a kivégzést, melyre 1989 január 24-én reggel 7:15-kor került sor, a floridai Bradford fegyintézetben. Aznap koponyáját kopaszra borotválták, majd a villamosszékbe szíjazták és 4 ezer voltot vezettek testébe.
A film pozitívumai és negatívumai
Az Extremely első számú és legnagyobb pozitívuma Zac Efron játéka: a 32 éves és hollywoodi szépfiúként ismertséget szerzett sztár ugyanis egészen elképesztő hitelességgel és alakítással jeleníti meg Ted Bundy alakját. A karakter "kidolgozásakor" ügyeltek Efron külsejére is, mely valóban nagyon hasonlított Bundyra (hajviselet, öltözködés, mozgás, mimika stb)
A rendezés sajátos: nem látjuk a gyilkosságokat, csupán Bundy életét, aki megnyerő férfi és szerető családapa, mégpedig élettársa Liz Kendall oldalán (annak gyerekét nevelve). Ártatlannak tűnik, sőt mi több áldozatnak, akit jogtalanul vádolnak mindenféle gyilkosságokkal, miközben ő szeretetben és tisztességben éli életét. Efron kitűnően hozza a becsületesnek látszó, művelt, megnyerő fiatalembert, aki folyamatosan küszködik az őt vádlókkal. Már-már el is hisszük mi is: talán tényleg nem is gyilkolt 30 alkalommal vagy ki tudja hányszor. (Ne feledjük, Bundyt "csupán" három gyilkosságért ítélték halálra és csak saját önbevallása utal 30 áldozatra, ami lehet akár 100 is.)
A film egyik negatívuma éppen az említett rendezői koncepcióban rejlik: Berlinger ugyanis úgy láttatja filmjében a világ egyik legkegyetlenebb emberét, mint aki nem is olyan gonosz, sőt tettei tárgyilagos szenvtelenséggel vizsgálhatóak. Ezzel szemben megkerülhetetlen tény, hogy Theodore Robert Bundy a világtörténelem és kriminológia legembertelenebb alakja volt, olyan figura, aki fiatal nők tucatjait kínozta meg, harapdálta halálra, verte agyon és fojtotta meg. Nem beszélve a rengeteg halotti megbecstelenítésről és megcsonkításról. Berlinger beállítása persze valahol érthető: azt kívánja nézőivel megértetni ugyanis, hogy az igazi gonoszság észrevehetetlen, átlagos, sőt megnyerő külsőbe bújtatva jelenhet meg környezetünkben. A deviáns, beteg lelkületű, ferde-hajlamú és aljas szörnyetegek gyakran teljesen hétköznapi, átlagos embereknek látszanak.
Egy filmrészlet, mely Ted Bundyt szerető családapaként ábrázolja
Ami a film pozitívumait illeti - túl a fentiekben már elismert és megdicsért Efron-alakításon - hogy teljesen korhűek a helyszínek, utcaképek, sőt ruhaviseletek is. Néhol eredeti, 70-es években felvett részleteket is kapunk, a Bundy körözését, elfogását közvetítő korabeli híradásokból merítkezve. Elismerés illeti a Liz Kendallt alakító Lily Collins alakítását is, illetve a tőle szokatlanul kicsit elcsúnyított külsővel fellépő Kaya Scodelario játékát (aki Bundy börtönben elvett feleségét jeleníti meg). Az Extremly csapata magát a gonoszt jeleníti meg a filmvásznon, amihez még kritikusként, családapaként és emberként hozzátenném: a valaha élt leggonoszabb és legkegyetlenebb embert mutatják be nekünk. 
Maga a gonosz
Az "Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány" a legkevésbé sem horrorfilm, nem láthatjuk benne Bundy iszonyatos gyilkosságait, elborzasztó kegyetlenkedéseit, nem élhetjük át az áldozatok rettegéseit és még csak nem is ismerjük meg belőle a gyilkosságok körülményeit, helyszíneit vagy részleteit. (Erre talán majd a későbbiekben egy valódi horror nyújt majd élmény-anyagot, mely látatlanban a legdurvább filmes dolog lesz a filmezés modern-kori történetében.) Amit az Extremely kínál, az annak sokkoló felismerése, hogy egy átlagos fickó is lehet egyszerre szerető társ, kisgyermekkel élő nevelőapa és egy valódi szörnyeteg, vagyis a legdurvább és legbetegebb tettek végrehajtója.
Újságcikk Ted Bundy villamosszékes kivégzése után
Aki egy acél-fűrésszel levágja egy nő fejét, aki holtestekkel közösül, aki élő emberek fejét veri szét feszítővassal, aki hajlakkos flakkonnal becstelenít meg huszonéves nőket és aki 12 éves kislányokat erőszakol és fojt meg, az egyszerűen NEM LEHET normális külsejű, beszédű, hétköznapi fickó. Pláne művelt, megnyerő férfi. Legalábbis így hisszük tévesen, mert elménk és pszichénk az embertelen gonoszsághoz rút és visszataszító külsőt társít. Szakítanunk kell a sztereotípiákkal, az előítéletekkel és tudomásul kell vegyük: az emberi nagyság lakozhat rút testben a gonoszság pedig megnyerő külsőben, mint ahogyan a hitványság is ezernyi alakban ölthet testet. EZ az, amire ez a film megtanít bennünket és ezért érdemes arra, hogy megnézzük. Értékelésünk a filmet illetően erős 80%.
Ajánljuk a filmet thrillerek és pszichotikus sztorik, jellemábrázolások, horror-történetek kedvelőinek és nem ajánljuk azoknak, akik CSAK a látványért ülnek le egy film elé
Harmat Árpád
FB oldalunk itt érhető el
2019.10.26.20:03
