Az elmúlt napok hazai médiájában újra "előkerültek" a Star Wars filmek: cikkek, posztok jelentek meg on-line felületeken és az egyik TV csatorna is műsorára tűzte több rész újbóli levetítését. Az SW univerzum nagy rajongójaként én is elhatároztam, hogy újranézem és górcső alá veszem valamelyik epizódot. Választásom azért esett a Last Jedi -re, mert 2015 óta -- vagyis az utolsó négy rész megjelenítésétől kezdődően -- ez volt a legtöbbet vitatott és leginkább megosztó fejezet. (Az utolsó 4 epizód egyébként: Az ébredő erő [2015], a Zsivány Egyes [2016], Az utolsó Jedik [2017) és a Solo-film [2018])

A rendező Rian Johnson kettős cél mentén készítette el Az utolsó Jediket: egyrészt kétségtelenül valami újat, valami egyedit akart alkotni (és több módon is "kitörni" a SW univerzum eddig megszokott kliséi közül), másrészt -- és látszólag ezzel ellentétesen -- a Csillagok háborúja hagyományok egy részét is meg akarta idézni, de túllépve a szimpla fanservice keretein. A végeredmény pedig elismerhető módon mindkét téren teljesítette az elvárásokat, bár ezt a szokatlan ambivalenciát -- melyben nem mindenki ismerte fel a tudatos rendezői koncepciót -- sokan zűrzavarnak vagy stílustalanságnak vélték.

Rian Johnson a klasszikus elemeket követelő, régi hardcore és old-school rajongóknak akart kedvezni a fénykardok megjelenítésével, az Ezeréves Sólyommal, az Erő misztikumával, a Jedik emlegetésével, a lázadók szövetségével, a birodalmi rohamosztagosokkal és természetesen a hagyományos főgonosz - Jedi (felkelő) ellentét heroizált túlexponálásával. Az újítani akarás innovativitását viszont még több panel szolgálta, így például Luke és Yoda stílusidegen megnyilvánulásai (Yoda nevet a Jedi tekercsek elégetésekor) a sajátos viccek (pl. Rey kiképzésekor Luke tréfái), Leia meghökkentő lebegése a világűrben, Luke holografikus megjelenése a Crait bolygón (halálának meglepő módja) és természetesen a Supremacy -t fénysebességre kapcsolva kettéhasító Raddus. Bár ezek a hülyeségek újítások sajnos nem váltak az utolsó Jedik javára, akadtak azért pozitív változások is: ilyen a klasszikus részeket idéző heroikus hangulat megteremtése, a birodalmi túlerővel való küzdelem magasztossága és a felkelők csapatként, hősökként való ábrázolása (ahol mindenki egy-egy egyéniség).

Az első elismerést kiváltó hatást az tette rám a filmben, hogy Johnson valódi egyéniségeket próbált teremteni a Last Jedi -ben, ami a klasszikus részek óta először volt törekvés a franchise -ban. Finn érzelmekkel, gyengeségekkel, és élettel teli srác, aki ha kell, hős is tud lenni; Rose a testvérével együtt harcoló hazafi, Poe Dameron kemény vagány, akinek élete a felkelés (személyes kedvencem a figura), Holdo admirális-asszony pedig félreismert vezető, aki végül életét adja az ügyért. Mindegyiküknek vannak vágyaik, érzéseik és gyengeségeik is, valódi, hús-vér emberek. Leia zseniális (az idősödő, tekintélyt parancsoló és mégis szerethető, sőt törékenyen is acél-kemény hercegnő bőrében)  Rey valódi küzdő szellem, Kylo Ren pedig végre nem egy szimpla klisé a gonosz bőrében, hanem komplex karakter. Kétségtelenül a karakterisztika, vagyis az egyes szereplők felépítettsége, összetettsége az Utolsó Jedik legnagyobb erőssége. Ennek megfelelően dicséretet érdemel a csapat, vagyis: Daisy Ridley, John Boyega, Laura Dern, Kelly Marie Tran, de legfőképp Adam Driver és Oscar Isaac.

A gonosz figurák ábrázolása egyébként a leginkább megosztó a történetben: Hux alakja például a legkevésbé sincs felépítve és Domhnall Gleeson sem hiteles a gonosz tábornok szerepében. Valahogy mesterkélt amit csinál, érezhetően nem neki való a karakter. Viszont Adam Driver megérkezett Kylon Ren "bőrébe" és a hetedik epizódnál sokkal tartalmasabb, érettebb alakítást nyújtva megmutatja a figura érzékeny oldalát is, azt amelyik őszinte párbeszédre is képes Rey -jel. A rendezés nem démonizálni akarja Kylo Ren karakterét, hanem megmutatni összetettségét. Eleinte verseng Hux -szal Snoke kegyeiért, majd szembeszáll a legfőbb vezérrel, végül pedig a helyébe lép. Egy ponton összefog Rey -jel és az oldalán harcol, de végül a gonoszság lesz erősebb benne. Amikor Luke életére tör, valójában belső démonaival harcol. Az egyetlen probléma a figurával az, hogy J.J.Abrams óta adós a rendezés a karakter kialakulásának magyarázatával. Bár ezúttal kapunk némi "kapaszkodót" arra vonatkozóan, hogy Luke "megérzi benne a sötétség erejét" és ezért tör életére, amitől Ben Solo végképp a sötét oldalra áll és megindul a Kylo Renné válás útján, ám valódi indoklás továbbra sincs jellem-fejlődésére. 

Külön érdekesség számomra a Rebel Alliance (Lázadó Szövetség) sorsának alakulása a filmben, mely sajnos komor irányt vesz a nyolcadik epizódban. A klasszikus részekben még ütőképes és erős szervezet, mely hatalmas flottával rendelkezik illetve jól felszerelt támaszpontokat működtet szerte a galaxisban, most új megközelítésben jelenik meg előttünk. Ezúttal áldozatokként és menekülésre kényszerülő csapatként látjuk őket. A felkelők szinte az egész film alatt az Első Rend csillagrombolói elől menekülnek, majd legvégül a sok ezres szervezetből egy alig néhány tucat harcosból álló kis csoport lesz. Pesszimista és sötét kép ez, amit csak némileg old a legfőbb karakterek bátorsága, összetartása és jövőbe vetett hite.

A Las Jedi negatívumainak soráról részben más esett szó, ki kell mondani: gagyi dolog volt Leia "röptetése" a világűrben, Yoda viselkedése (és technikai megjelenítése), Luke szokatlanul meghökkentő holografikus fellépése a Crait-on (illetve halála), a Holdó admirális-féle akció (amikor fénysebességre kapcsolva intézi el az Első Rend hajóit), de leginkább mindaz, ami az Ahch-To szigeten történik Luke és Rey között. Sokan a gagyiságok közé sorolják még a kaszinóváros (Canto Bight) jeleneteit illetve a porgokat is, de engem sokkal jobban zavar, hogy Luke -ból egy zsémbes öregember és egy durcáskodó viccmester keverékét csinálták. Amikor Rey felkeresi az Ahch-To szigeten, még csak nem is áll szóba a lánnyal, csak durci-murci módon félrevonul és Csubi úgy töri rá az ajtót, hogy méltóztasson végre mondani valamit. Égő, gagyi és ledegradálja Luke figuráját. Kár volt ennyire karakter-idegenné tenni a franchise egyik legjobb és legnépszerűbb alakját (még akkor is, ha a köztudottan mindig viccelődő és bohóckodó Mark Hamill maga kérte ezt).

[Zárójelben jegyzem meg: az, hogy Johnson élőként viszi tovább Leia alakját -- aki a való életben sajnos meghalt -- viszont meghalasztja a valóságban nagyon is élő és viruló Luke -ot, egyértelműen Johnson morbid szarkazmusát mutatja.]

Ha már Leia -nál tartunk: pozitívumként külön említést érdemel a tragikus hirtelenséggel, 2016 december 27-én elhunyt Carrie Fisher alakítása, akiről most egy képpárral emlékeznék meg, mely tudom, minden hard-core rajongó szívében visszhangot ver:

Végül pár szó az "egyéb" karakterekről: például a Sicario sztárjaként ismert Benicio del Toro -t meglepő élmény volt egy tőle ennyire szokatlan szerepkörben látni. DJ alakja egyébként sem egyszerű: a figura haszonleső, de nem gonosz, képes a jóra, de nem ez motiválja. Nehezen megfejthető alak, akit a forgatókönyv éppen csak "bedob" a történetfolyamba, holott ennél többet érdemelne (ahogyan Benicio del Toro is) A másik marginált karakter: Phasma kapitány, akinek párbaja Finn -el valamiféle regionális csúcspont lehetett volna a filmben, ha kicsit jobban felépítik a figurát. De sajnos most sem tudunk meg róla szinte semmit, noha a Gwendoline Christie kétségtelenül egy érdekes színfoltja lehetett volna a sztorinak és bőven megérdemelt volna egy sisaklevételt. Az utolsó karakter a sorban, akiről a legtöbb vita folyt a rajongók között: Snoke, aki az SW Enciklopédia szerint egy "emberszerű idegen". Johnson készen kapta a figurát J.J.Abramstől, de úgy tűnik nem tetszett neki és nagyon nem illett terveibe. Ennek megfelelően el is tüntette az útból, ráadásul egy megalázóan szarkasztikus jelenetben, egy nevetséges húzással. Halála nem csak olcsó és stílustalan, de nem is méltó a filmhez.

Összegzésül: bár a Last Jediben valóban sok a negatívum -- többek közt a szétforgácsolt forgatókönyv, a sok oda nem illő vicceskedés és a sok gagyira sikeredett scene -- mégis azt kell mondjam, hogy a pozitívumok és negatívumok valahogy egyensúlyt alkotnak ebben a filmben, sőt a mérleg az ember-arcúság miatt egyértelműen a jó irányba billen. Bár az IMDb -n a szavazóközönség (450 ezer ember) az eddigi 10 részből csupán a 7. helyre rangsorolja a Last Jedi -t (mely így is megelőzi a Baljós árnyakat, a Klónok támadását és a legújabb, Solo-filmet), valódi értéke erős 80% és igazából egy többször is megnézhető látványorgia, a frenchise -ben egyedülállóan színes karakterisztikával.

[A képekért és a "szakmai véleményért" köszönet a starwarsfilmek blog -nak.]

FB oldalunk itt érhető el!

A film MAFAB adatlapja itt olvasható

***

2019.03.22.(19:57)