Mindig jelentős szubjektivitást tükröznek a "legjobb" kitétellel kezdődő kategorizálások, ám ezúttal valóban sokak véleményét tükrözi a "minden idők legjobb magyar filmje" megnevezés győztese: az 1965 -ös Tizedes meg a többiek.

A film elkészítésekor már három tucat film megrendezését is a háta mögött tudó, akkoriban már 60 éves "veterán" Keleti Márton, kétségtelenül remekművet alkotott, amikor lezárta a film utolsó forgatási napját. A végeredmény ugyanis egy egészen kivételes vígjáték lett, mely innentől 54 éven keresztül (egészen napjainkig) és valószínűleg még nagyon-nagyon sokáig (amíg csak élnek planétánkon magyarok) sikert, sikerre halmozott és vált generációk kedvencévé. Az olyan mondatok, mint "az oroszok már a spájzban vannak" szállóigévé váltak és mindenki ismerte a legfőbb karaktereket is: Molnár Ferenc tizedest, Gálffy Eduárd zászlóst, Albertet a jópofa inast, Grísát az orosz szökevényt (de még a mellékszereplőket is, mint Dunyhás testvért, a kövér nyilast). 

Ezt a filmet szinte mindenki ismeri, mindenki szereti és címe mindig felmerül, ha bárhol is a legjobb magyar filmekről esik szó. Mi lehet titka, mitől tartjuk annyira jónak, mi mindannyian?

A sztori lényege

A film alaptörténete meglehetősen egyszerű: a második világháborús Magyarországon vagyunk, a szovjet front megérkezése utáni időszakban (1944 végén/1945 elején), ahol adott egy tizedes, bizonyos Molnár Ferenc (Sinkovits Imre), aki meglépve egységétől (a zsolddal együtt) épp a harcok elől próbálja magát meghúzni valahol. A ravasz, minden hájjal megkent katona, oldalkocsis motorral, teljes ellátmánnyal (kenyérrel, szalámival) és egy hamis futárigazolvánnyal menekül valahol a vidéki utakon. Közben vetődik el egy vidéki kastélyba, ahol összefut a szintén szökevény Gáspár Imre (Kozák László) és Fekete György (Szabó Gyula) katonákkal, illetve Gálffy Eduárd zászlóssal (Darvas Iván) akik innentől követőivé és csapattársaivá válnak a további bujkálásban. Melléjük csapódik egy véletlennek köszönhetően Szíjjártó István kommunista munkaszolgálatos is (Pálos György), akit Suhajda Pál őrmester (Bánhidi László) abban a hiszemben ad át nekik, hogy a szökevények a rohamegység tagjai. Az így már 5 fősre bővült kis csapat később 6 tagúvá válik, amikor egy német SS tiszt (Márkus László) vezette náci különítmény által megszállt tanyán megtalálják az ott rejtegetett Grísa nevű orosz tizedest (Cs. Németh Lajos). Ekkor hangzik el a film leghíresebb mondata is: "... az oroszok már a spájzban vannak".

Visszatérnek a kastélyba, de miközben dőzsölnek Molnár Ferenc tizedes élelmiszerkészletének köszönhetően, a villában felbukkanó SS tiszt elől is bujkálniuk kell. Ezt azonban sikerrel megússzák, az Albert által megmutatott rejtekhelyeknek köszönhetően. A tizedes később Szíjjártóval együtt hazaviszi az eddig vele tartó szerelő fiút, de visszafelé orosz csapatokba futnak. Miközben megússzák a találkozást, Molnár elmeséli háború utáni terveit: egy szerelőműhelyt akar nyitni az ellopott zsoldból (benzinkúttal kiskocsmával). A beszélgetés után a tizedes Szíjjártónak is ad egy hamis futárigazolványt (szintén Molnár tizedes névre kiállítva), majd elválnak útjaik: Molnár visszatér a villába, Szíjártó pedig más útvonalon menekül tovább. A tizedes szerencséje azonban ekkor végetér: a kastélyban rendszerhű nyilasokat talál, akiket Barokányi főhadnagy (Ungváry László) vezet. A nácikhoz lojális tiszt előtt ugyan először még kivágja magát, ám később, amikor elfogják a szintén Molnár néven menekülő Szíjjártót is, kiderül minden. Az ítélet: megszégyenítés és kivégzés azonnal, a kastély kertjében. A katonaszökevény társaságot és Albertet is felsorakoztatják a kivégzőosztag előtt, ám ekkor visszatér Molnár szerencséje: a nyakában hordott gránátokba rejtett zsoldpénz elővétele közben egy éles gránátot tud a nyilasok közé hajítani, így végül mindannyian elmenekülnek.

A szabadság nem tart sokáig a kis csapat számára: hamarosan szovjet fogságba kerülnek, de itt Grísával találkozva végül elkerülik a komolyabb büntetést. Viszont a szovjetek meg is bízzák őket egy katonai akcióval, amit Molnár tizedes kivételével el is vállalnak. A zárójelenetben Molnár meggondolja magát és mégis inkább társaival tart. Azt kiabálja: "Várjatok, itt hagynátok az eszeteket???"

Mitől zseniális az egész?

A tizedes meg a többiek olyan film, mely a humor oldaláról láttatja a háborút, egy harcok elől menekülő katonaszökevény-csapat sorsán keresztül. Sinkovits Imre, mint Molnár tizedes a leginkább meghatározó karakter a filmben és mondjuk ki: zseniális ebben a szerepben. Mintha a figurát rászabták volna. Sinkovits a forgatás idején 37 éves volt, de saját bevallása szerint a háború végén, 16 évesen átélt hasonló "kalandokat", így viszonylag könnyen tudott azonosulni a tizedes karakterével. Ez a bizonyos könnyed azonosulás pedig jól érezhető játékán is. De milyen ember is ez a bizonyos Molnár Ferenc tizedes?

Dörzsölt, ügyeskedő és vagány, a legkevésbé sem a hazafiúi kötelességtől buzgó "mintakatona", ahogyan a 60-as évek politikai (és nemzetközi) légköre azt elvárta volna. Ne felejtsük: 1965-ben még bőven a hidegháború kellős közepén járunk, alig 4 évvel a berlini fal felépítése után. Ezekben az években a vasfüggönytől keletre (így Magyarországon is) a szocializmus iránti elkötelezettség még valamiféle kötelezően elvárt viselkedés- és hozzáállás forma volt. Ehhez pedig a hős háborús katona megjelenítése passzolt volna leginkább (még 1944-es megfeleltetés esetén is, sőt főleg akkor). Molnár Ferenc mégis inkább a természetes emberi viselkedést és az említett uniformizáltságtól való teljes eltérést mutatja azzal, hogy a legkevésbé sem a hősi halál, vagy a haza védelme mozgatja, hanem saját boldogulása és túlélése. A nézők akkoriban és azóta is ezt a természetességet látták / látják alakjában, megszeretve a figurát.

A tizedes egy szórakoztató karakter, aki a keménység és ügyeskedés mellett tud nagyvonalúan "jó" is lenni: amit például akkor bizonyít, amikor a falusi fiatalokat erőszakkal toborzó nyilast (Agárdy Gábort) kiosztja és Szíjjártóval együtt meghátrálásra kényszeríti. Bár még ekkor is vár némi "ellenszolgáltatást" a falusiaktól (például élelem formájában), amit nyilván örömmel meg is adnak részére. (De azért mégis.) Sinkovits Imre teljes hitelességgel játssza Molnár tizedes alakját, harsány, erőteljes és termetes megjelenéssel, szinte a lényéből fakadó határozott kisugárzással.

Ami a többi karaktert illeti: számomra Sinkovits Imre mellett egyértelműen Major Tamás alakítása a leginkább emlékezetes, hiszen Albertként (mint a kastélybeli inas) egyszerűen felejthetetlen amit csinál. A forgatás idején 55 éves Major kétségtelenül a film egyik legemlékezetesebb figurája. A polgári életben Kovács Dezső nevet viselő, ám lakájként Albertnek szólított öregúr az arisztokrata ház úri életviteléhez hozzászokva, nehezen viseli a szókimondó, nyers és műveletlen katonák folytonos jelenlétét. Ugyanakkor segíti is őket és elnyerik bizalmát is (főleg a tizedes). Innentől sztoikus, higgadt és kulturált "beszólásaival" folyamatosan gondoskodik a nézők megnevettetéséről. Külön pikantériája az egésznek, hogy a bárói családot szolgáló, úrias figurát azzal a Major Tamással játszatták el, aki mindig is hithű és meggyőződéses kommunista hírében állott.

Külön említést érdemel Gálffy Eduárd zászlós karaktere, akit Darvas Iván egészen rendkívüli módon jelenít meg. Nálam ő a film harmadik (bronzérmes) figurája. A zászlós alakja a tipikus, nagy szavak mögé húzódó, de nagy tettekre is kész magyar tiszt archetípusa, aki a háború végét belső önváddal és keserűséggel éli meg. Bár a szökevényekhez csatlakozik, belül bánja is valahol "gyávaságát". Ez az ambivalencia szokatlan feszültséget kelt benne, ami akkor látszódik leginkább, amikor a tanyára menet (ahol Grísával találkoznak) pisztolyt ragad és a bokrokból előrohanva azt kiabálja: "ide lőjetek". Persze akkor még nem tudja, hogy csupán tehenek rejtőznek a bozótosban. Darvas Iván tökéletes a kiábrándult zászlós szerepében. Egyébként is elmondható, hogy ebben a filmben minden színész a számára lehető legjobb karaktert kapja. És ennek megfelelően zseniális is mindenki: Márkus László a mindig éhes SS főhadnagy, Pálos György a kommunista munkaszolgálatos, Ungváry László a nyilas tiszt, Kozák László és Szabó Gyula pedig a tizedessel tartó katonaszökevények bőrében.  

A forgatás helyszíne egyébként a tóalmási (Pest megyei) Almássy-kastély volt (legalábbis a külső helyszínek megjelenítésénél), ám maga a forgatókönyv (melyet Szász Péter készített) nem tér ki arra, hogy a sztori szerinti vidéki kúria pontosan hol is fekszik. Többnyire "tóparti kastélyként" emlegeti mindenki.

A tizedes meg a többiek a legjobb valaha elkészített magyar film és nem csupán azért, mert ma, 2019-ben is élvezetes bárki számára, vagy mert a szereplők a nekik leginkább megfelelő karaktereket játszhatták benne, hanem mert valami olyan elemi erővel sugározza a vidámságot, a pozitivitást és életszeretetet, ami szinte egyedülálló hazánk filmtörténetében. De tovább is fűzhetjük a gondolatot: ez a vígjáték megmutatja számunkra, hogy a mélabús és szerencsétlennek beállított magyar történelem vészterhes korszakai is ábrázolhatóak könnyed vidámsággal, elfelejtve a ránk annyira jellemző hungarikumot, az örök szomorúságot. Értékelésünk:

Alapsztori: 100%, rendezés: 95%, színész-teljesitmények: 100%, látvány: 85%.

FB oldalunk itt érhető el!

A film MAFAB adatlapja itt olvasható

2019.03.31.(22:22)