Az akciófilmek világához és magukhoz az akciósztárokhoz is nagyon vegyesen viszonyul a nagyérdemű közönség illetve a filmes szakma. Egyik oldalon az ilyen sztárok óriási népszerűségnek örvendenek, viszont a másik oldalon -- főleg a kritikusok -- nem tekintik őket valódi színészeknek. A műfaj megítélése is ambivalens: az akciófilmek hatalmas bevételeket "termelnek" ugyan, de a szakma rendszerint (kevés kivételtől eltekintve) nem igen díjazza ezeket az alkotásokat. Felvetődik tehát a kérdés: valóban színészet, amit az akcióhősök művelnek, vagy ez valami egészen más? Egyáltalán mi az, hogy akcióhős, vagy akciósztár?

Az ebbe a kategóriába tartozó színészek olyan filmekben szerepelnek, melyekben a legfontosabb a látvány és a gyorsan pörgő jelenetek sokasága a néző lenyűgözésével, viszont háttérbe szorul a tartalmi mondanivaló, az elgondolkodtatás illetve az emberi érzelmek széles skálájának megjelenítése a filmvásznon. Ma az akciósztároknak négy csoportja ismert: vannak a valódi harcművészek (pl. Steven Segal és Chuck Norris), a fizikai adottságaik (izomzatuk) miatt kiemelkedő sztárok (pl.: a két nagy "öreg" Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger, illetve Dwayne Johnson, a szikla) az intellektuális akciósztárok (pl: Tom Cruise, Daniel Craig) és a kisugárzásukból élők (pl.: Bruce Willis, Jason Statham és Tom Hardy).

[A képen a 32 éves Chuck Norris látható, minden idők legnagyobb harcművészével, Bruce Lee -vel, 1972-ben, a A sárkány útja című film forgatásán.]

Biztosan létezik még vagy ezerféle kategorizálás, de ha maradunk az említett tipizálásnál, elgondolkodtató az említett archetípusok "tehetségének" értékelése, már csak azért is, mert kérdéses, hogy mennyire méltányolandóak a felsorolt adottságok, tulajdonságok és képességek. Steven Seagal például 7 danos aikido mester, aki már filmes karrierje előtt is a világ egyik legjobb harcművészének számított. Chuck Norris pedig (félretéve a vele kapcsolatos vicc-gyártást) mégis csak 6 éven keresztül volt profi középsúlyú fullcontact karatebajnok (ő is még filmes pályafutása előtt). Persze mondhatjuk: attól, hogy remek verekedők illetve sportolók és így hitelesen képesek agyonverni bárkit a filmvásznon, miért lennének színészek? A válasz: mert éppen az említettek miatt hitelesen játszanak el bizonyos karaktereket (kommandósokat, rendőröket, különlegesen képzett egységek tagjait). Az persze már más kérdés, hogy ez valóban igazi színészet e?

A második akciósztár-kategóriát a fizikai adottságaik miatt népszerű "színészek" alkotják, mint például Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone és a Szikla. Ők a testük miatt futottak be és nem harcművészetüknek, vagy óriási színészi kvalitásaiknak köszönhetően. Svarci például 1965 és 1980 közt összesen hatszor nyerte el a Mr. Olymia címet (ennél többször rajta kívül, csak két embernek sikerült: Lee Hanney -nek Ronnie Coleman -nak) és hétszer volt Mr. Universe. Később szülőhazájából, Ausztriából az USA -ba vándorolt, ahol filmezni kezdett és kipróbálta magát a politikában is. Schwarzenegger 2003 és 2011 közt Kalifornia állam kormányzója volt (bár erősen vitatott sikeressége, hiszen háromszorosára növelte az állam adósságállományát). Viszont akárhogyan is nézzük: Svarci több területen bizonyított, ... de hogy színész, pláne tehetséges színész volna, máig vitatéma. [A képen a 22 éves Schwarzenegger látható, 1969-ben.]

Stallone olasz bevándorló szülők gyermekeként, nagyon lentről kezdte, de fiatalom drámát hallgatott az University of Miami -n és impozáns megjelenésűre gyúrta magát. Kezdetben pornózott, majd közel 30 évesen végre normál filmekbe is beválogatták. Az ő különlegességét az jelentette, hogy kiváló érzékkel ismerte fel, mely történetek lehetnek népszerűek a közönség számára. 1976-ban a Rocky az ő "gyermekeként" lett világsiker és kapott 3 Oscart. Végül a kategória harmadik tagjáról: Talán kevesen tudják, de "Szikla" Dwayne Johnson, a polinéz óriás, egyetemet végzett mielőtt birkózó és pankrátor lett 1996-ban. Alakított akkád harcost, fejvadászt, zsarut, kommandóst, de idétlen vígjátékokban is felbukkant már.

Az itt következő képen a Szikla, azaz Dwayne Johnson látható régen és ma (hihetetlen, de igaz kategória)

Az akcióhősök harmadik kategóriáját az "intellektuális akciósztárok" jelentik, mint Tom Cruise, Daniel Craig vagy Matt Damon. Ők rendszerint olyan filmekben szerepelnek, melyekben a történet is fontos és rendszerint a gondolkodás is része a moziélménynek. Az 1988-as Esőember és az 1989-es Született július 4-én például Cruise pályafutásának olyan elemei, melyeket nem lehet egy kalap alá venni akciófilmek tucatjaival. Cruise persze nagyon megosztó figura: sok száz milliós vagyont halmozott fel, miközben a szcientológiai egyház főpapjaként morálisan kétséges befolyást szerzett magának az USA -ban. Mindezek dacára filmes pályafutása színes és rengeteg szórakoztató filmmel ajándékozta meg már a világot. (Nem tehetek róla, de szeretem a filmjeit, valódi érték ide, vagy oda.) Daniel Craig elsősorban James Bondként futott be sikeres pályát és tagadhatatlan, hogy ez önmagában sem kis érdem, hiszen a Bond-mozikat tekintik az akció-műfaj Rolls-Royce vagy Bentley kategóriájának. Összesen 4 alkalommal játszotta őfelsége titkos-ügynökét, miközben a karaktert a kőkemény, kigyúrt sportmacsó irányába vitte el. Ám akkor is ma ő jegyzi a franchise két legsikeresebb darabját, a 2012 -es Skyfall -t és a 2006 -os Casino Royalt. Matt Damon a Bourne-filmek sztárja, mely sorozat a Bond-mozikhoz hasonlóan a "csavaros" kémtörténetek, rejtélyes hírszerző-sztorik, gyors tempójú nyomozások, akciók, illetve látványos verekedések - üldözések "terepe". Damonnak sincs egyébként harcművész múltja, viszont sokoldalú és kiváló színész, amit például a 2006-os Tégla című, 4 Oscart bezsebelt Scorsese filmben is bizonyított.

Ami a negyedik kategóriát, a kisugárzásukból élő akciósztárokat illeti: Bruce Willis, Jason Statham és Tom Hardy a műfaj legjobbjai. Nem tudjuk miért, de szeretjük őket; talán mert egyedi amit csinálnak és mert tényleg valódi egyéniségek. Willis a kőkemény, cinikusan flegma, véresen is folyton tovább harcoló, férfiasan szűkszavú "jó zsaru" alakjában a leghitelesebb, de már szinte mindenben láthattuk. Statham egy jelenség úgy, ahogy van, legyen bár bűnözőket szállító profi sofőr vagy óriáscápára vadászó búvár. (Egyébként fiatalon valóban kapott búvárkiképzést, sőt egykori műugróként is közel áll a vizes sportokhoz.) Tom Hardy nem csak azért érdekes figura, mert egykoron Sir Anthony Hopkins mentoráltja volt (a londoni Drama Centerben), hanem mert ő az élő bizonyíték arra, hogy létezik a sármos akciósztár archetípusa is. Hardy egyszerre tud vagányan laza és határozottan kőkemény is lenni, miközben végig megőrzi könnyed, humoros énjét is (bármit, vagy bárkit kelljen is alakítania). Mindenesetre DiCapriót lejátszotta a Visszatérőben és emlékezetes volt a Mad Max -ben, a Dunkirkben és a Venomban is. [A képen Jason Statham és Tom Hardy.]

A filmezés vizuális műfaj, így szerves részét képezi a látvány, amit tetszik vagy sem, de rendszerint értékelni szokott a filmes szakma is (például az Oscar-gálák díjazási rendszerében is vannak látvány kategóriák). Az akciósztárok munkát fektetnek alakításaikba és bár valóban nem az érzelmi önkifejezés magasiskoláját mutatják be, valahol igenis "teljesítményt tesznek le az asztalra". Tegyük még hozzá: az akciófilmek világa egy nagyon széles spektrum, melyben akadnak a látványtechnikai elemeken túlmutató tartalmak is. Ennek megfelelően a címben feltett kérdésre mindenki maga adja meg a választ. Részünkről a színészet tágabb értelmezésébe bőven belefér mindaz, amit az akciósztárok nyújtanak, főleg, ha minőséget közvetítenek (akár látványban is).

FB oldalunk itt érhető el!