Robert Zemeckis különleges szatírája, mely hat Oscart nyert 1995-ben és amely Winston Groom hasonló című regényéből készült (eredeti címén: Forrest Gump, avagy "Egy együgyű fickó feljegyzései") óriási sikert aratott világszerte és mára az egyik legismertebb dráma lett a Föld összes kontinensén. Miközben az IMDb -n  a 12. leginkább elismert és leginkább kedvelt film között tartják számon (több, mint másfél millió szavazat alapján), idehaza a TOP 5 alkotásban szerepel. Erre utal többek közt saját "házi" felmérésünk is, melyet a "Minden idők 10 legjobb filmje" kezdetű posztunk szavazása nyomán tettünk, és amelyen második helyen végzett a Forrest Gump.

Felvetődik a kérdés: mi a film titka? Mitől szeretik annyira és olyan sokan (velünk együtt)? Tény: pusztán az alapsztori nem mindenkit fogott meg azonnal. Például a Warner Bros (mely eredetileg birtokolta a filmes jogokat) úgy vélte még 1990-ben, hogy alig pár évvel az Esőember sikere után, az emberek nem lesznek "vevők" egy újabb "félhülye autista" történetére. Át is adták a jogokat Paramount -nak (pontosabban elcserélték a Tűzparancsra, melynek sikere meg sem közelítette a Forrest Gumpét). Aztán persze rettenetesen megbánták, mikor a film berobbant a köztudatba és 677 millió dollárt hozott a konyhára. Szintén nem hitt Zemeckis filmjének sikerében Chevy Cheese, Bill Murray és John Travolta sem, akik elutasították Forrest szerepét,mondván: ezt a figurát nem lehet sikerre vinni. Aztán kiderült: nem csak, hogy sikerre lehet vinni, de az emberek imádják is.

A film egyik leghíresebb mondata -- "Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle." -- az Amerikai Filmintézet (American Film Institute, AFI) szerint a filmtörténelem 40 leghíresebb idézete közé tartozik. De természetesen az említett mondat mellett is rengeteg részletet idéznek a filmből ("Úgy voltunk, mint a borsó meg a héja."), melyek valahogy örökre összekapcsolódnak az együgyű, de szerethető Forrest Gump alakjával.

De milyen is ez a bizonyos karakter? Együgyű, rossz szellemi képességű, végtelenül naiv, de ugyanakkor jámbor, erkölcsös, önzetlen és gyermeki is, olyan ember, aki a világot tisztán, sallangoktól, hazugságoktól mentesen szemléli, tele jóakarattal. Egy olyan korban, melyben mindezen tulajdonságok a lehető legritkábbak és helyettük sokkal inkább az állandó hazudozás, erkölcstelenség, rosszindulat, számító ravaszkodás, bűnözés és önzés a jellemző. Forrest minden téren kilóg a sorból és egy ennyire őszinte, "tiszta jellemű" ember kalandjait mindenki szívesen kíséri nyomon, mert kicsit maga is részese lehet a vele történteknek. Mert Forresttel sok minden történik a film alatt: bejárja a világot, lesz sikeres sportoló, háborús hős (Vietnamban), híres futó és vagyonos rákhalász. Ugyanakkor katasztrófák is érik, de Forrest ezeken is túllendül, mi pedig irigyeljük egyszerűségéért, kitartásáért és örökös bizakodásáért. Tudjuk: neki sikerült megmaradnia örök gyereknek, abban az életkorban rekedve, amikor még nem ismerjük a gonoszságot és a reménytelenséget. Mert igazából ez Forrest titka: az örök bizakodás, tisztaság és jóindulat a világ felé. 

A néző pedig akaratlanul is belegondol: ha neki sikerült, ha egy ilyen rossz szellemi képességű, együgyű fickónak is "összejön" a siker, ha ő is felül tud emelkedni az élet katasztrófáin, sőt vagyonos emberré válhat és azt csinálhat amit szeret, akkor talán neki is teljesülhet az álma. A tanulságból pedig erőt meríthetünk, sőt a Forrest életéből, sorsából áradó pozitivitás maradandó élménnyel ajándékoz meg bennünket. A film így valójában feltöltődést ad számunkra és igazi kikapcsolódást nyújt. 

A Forrest Gump azonban mindezeken túl kivételes karakterisztikával is rendelkezik: a főszereplők mindegyike egy-egy archetípus. Édesanyja (Sally Field) a gyermekéért örökké aggódó, elfogult és harcos, már-már gátlástalan szülő archetípusa, Jenny (Robin Wright) a lelkileg sérült, másokat kihasználó, örömökért élő, könnyű-erkölcsű nő-, Dan hadnagy pedig (Gary Sinise) az egyenes jellemű, életében csalódott, de az értékeket így is meglátni képes örök barát archetípusa. Kiemelkedő karakter még Bubba  Blue (Mykelti Williamson), az ugyancsak csodabogár katonatárs, akinek alakja bebizonyítja számunkra, hogy bármilyen furcsák, kitaszítottak, kiközösítettek és sorból kilógók vagyunk is, mindig akad a közelünkben egy másik, hasonlóan kirekesztett sorstárs. 

A Forrest Gump nem másítja meg a világot, mely körbevesz bennünket, csak épp más szemszögből láttatja velünk. Megmutatja egy végtelenül együgyű és gyermetegen naiv ember szemszögéből, letisztult formájában, olyan alakban, melyben a gonoszság nevetséges, a rosszindulat figyelmen kívül hagyható, a fontos dolgok pedig végtelenül egyszerűek. Robert Zemeckis valódi remekművet alkotott 1994-ben, Tom Hanks pedig a filmtörténelem egyik legjobb alakításával tette azt számunkra feledhetetlenné. 

A végső tanulság pedig annyira egyértelmű, hogy szinte az arcunkba kiállt: mindannyiunknak szüksége lenne időről-időre egy kicsit Forrest Gumpként látni a világot, hogy minden hamisságtól, megjátszástól és hazugságtól mentesen, tisztán tudjuk látni helyzetünket, a boldogságért szüntelenül zajló nagy játékban, az életünkben.

FB oldalunk itt érhető el!

A film MAFAB adatlapja itt olvasható

***