Éppen 11 évvel a vietnámi háború lezárulását követően és 13 évvel az amerikai csapatok kivonulása után született meg 1986-ban a 4 Oscar díjjal kitüntetett, Oliver Stone által rendezett, világhírű és mára már ikonikussá vált: Platoon (A szakasz). Mindazok számára, akik emberközeli és reális képet akarnak kapni a Vietnámban 20 éven át tartó (1955-1975) háborúról, ez a film alapmű.

A műfaji besorolást tekintve a Platoon dráma, de sokan csak "szimpla" háborús filmként tekintenek rá, ám ennél sokkal több: valójában egy olyan lélektani, pszichoanalitikus mű, mely egyben társadalomkritika és történelmi feldolgozás is. A legnagyobb értéke, hogy képes keresztmetszetet adni a vietnámi háborúról és a benne harcoló fiatalok gondolkodásáról, félelmeiről, problémáiról. Megismerhetjük belőle a Vietnám trópusi poklába kerülők megpróbáltatásait és mindennapjait.

Ott vagyunk velük az éjszakai őrségekben, az állandóan szakadó esőben menetelésekkor és a csatákban is, amikor ellenséges zárótűzzel árasztják el őket az északiak. Láthatjuk azt is, amikor "kiengedik a gőzt", ahogyan ópiumot szívnak, isznak és nevetnek bunkereikben, nem tudva mit hoz számukra a holnap és nem tudva túlélik e egyáltalán az elkövetkező 24 órát. Mint ismeretes: Vietnámban több, mint 58 ezer amerikai katona esett el (1960 és 1973 között), vagyis minden nap egy tucatnyi maradtak holtan a vietnámi csatamezőkön, ösvényeken és dzsungelekben. Bár Amerika a legnagyobb csatákat sorra megnyerte, a lakosság odahaza megelégelte a határaitól sok ezer kilométerre folyó értelmetlen háborút. 13 év után az USA kivonta csapatait Indokínából.

Ami a film sztoriját illeti: 1967-ben járunk (még nagyon messze a háború vége), a helyszín: Dél-Vietnám, a történet középpontjában pedig egy szakasz áll, illetve azon belül is három ember: Chris Taylor (Charlie Sheen) az alig 21 éves fiatal újonc (aki önként kerül a seregbe, hogy nagyapjához és apjához hasonlóan a hazájáért harcoljon) és az alakulat "jó" illetve "rossz" szelleme: Elias őrmester (Willen Dafoe) illetve Barnes törzsőrmester (Tom Berenger). [Kettejük közül egyébként Barnes a rangidős, aki staff-sergeant azaz törzsőrmester, míg Elias csak "sima" őrmester. A szakasz névleges parancsnoka az alig 28 éves Wolfe hadnagy (Mark Moses), aki azonban szint mindenben helyettese, Barnes döntéseit követi.] A fenti képen a sebhelyes Barnes és a szőkés Elias látható.

A két altiszt képviseli az amerikai társadalom pozitív és negatív oldalát, vagyis a helyes úton járó emberségesek csoportját és a kegyetlenkedő, torz lelkűek rétegét. De kettejük ellentéte felfogható egyszerűen a jó és rossz, a világosság és sötétség, a jin és jang, a menny és pokol küzdelmének is, vagy ahogyan a film végén maga Taylor mondja:

A háború véget ért számomra, de mindig velem lesz, egész életemben. Ahogy velem lesz Elias is, aki Barnes -szal harcolt az én lelkemért. Azóta néha úgy érzem, ennek a két apának a gyermeke vagyok.

Chris Taylor képviseli az átlagembert, a nézőt, a többséget, vagyis azokat, akik előtt lejátszódik az egész pokol: Vietnám minden szörnyűsége, az emberi lélek jó és rossz oldalának küzdelme. Taylor megtapasztalja, ahogyan az újoncokat semmibe veszik a régiek és azt is, hogy a háború poklában csak egyetlen dolog érdekli a katonákat, mégpedig hogy hány napjuk van még hátra a hazatérésig.

A történet legfontosabb jelenete az, amikor Taylor szakasza egy vietnámi faluba vonul be, hogy a parancs szerint felgyújtsa, lakóit pedig máshová terelje. [48-52 perc a filmben] Csakhogy az amerikai katonák teljesen kikészült lelkiállapotban érkeznek az aprócska településhez. Idegrendszerük megtépázott állapotában nagy szerepet játszanak a megelőző napok-hetek eseményei (az állandó menetelések, a kialvatlanság, a sok tűzharc) és egy társuk halála is, akit a vietkong katonák végeztek ki (holttestét a bevonulás előtt találják meg).

Taylor is az ideg-összeroppanás szélén áll: valódi énjét elvesztve bántalmazza a falusiakat, köztük is egy féllábú kamaszt, akit aztán egyik társa (Bunny, alias Kevin Dillon) meg is öl. Barnes közben az elöljáró feleségét gyilkolja meg, sőt pisztollyal fenyegeti kislányát is, ha a vietnámi nem beszél.

Ám ekkor Elias őrmester közbelép és nekiesik a kegyetlenkedő Barnes -nak (alig bírják szétválasztani őket). Elias haditörvényszék elé akarja juttatni a gyilkosságokban résztvevőket, köztük is leginkább Barnest, ám a századparancsnok elhalasztja az ügy kivizsgálását (a hadműveletek alakulása miatt). A halasztás azonban végzetes hatással van a morálra, a szakasz katonái ugyanis két táborra szakadnak: az egyik oldalon Elias támogatói állnak, akik emberséges módon viszonyulnak a vietnámiakhoz és elítélik a falusiak megölését, míg a másik oldalon Barnes embereit láthatjuk, akik viszont minden eszközt megengedettnek tekintenek a háborúban.

A fordulatot egy hadművelet hozza, melyben a szakasz is részt vesz, ám Barnes úgy intézi a dolgokat, hogy tanúk nélkül lelőhesse Eliast (ezzel megszabadulva attól a tehertől, hogy az őrmester haditörvényszék elé juttassa). Taylor sejti az igazságot, mert nem sokkal Elias lelövése után érkezik a helyszínre. Az őrmester halála azonban drámaibban alakul: túléli Barnes lövéseit és a vietnámiak végeznek vele, amit a szakasz a helikopterekről néz végig. Megölése a Platoon egyik ikonikus jelenete. (Elias lelövése, amikor térdre rogyva égnek emeli karjait, a film moziplakátjaira is felkerült és azóta a Platoon szimbólumává vált.)

Elias barátai az eset után bosszút fontolgatnak (leginkább Taylor), ám Barnes felkeresi őket bunkerjukban és megfenyegeti a kis csapatot. A helyzet később mégis úgy hozza, hogy (egy másik hadműveletben) az újonc megtorolhatja Elias aljas meggyilkolását. Az eset bebizonyítja a nézőnek: minden embertelenség elnyeri végül méltó büntetését.

A Platoon egy megrázó alkotás, mely a háború borzalmain túl érdekes kérdéseket is boncolgat. Például azt, hogy pont azok áldozzák életüket a vietnámi dzsungelben hazájukért, akiket odahaza a legkevésbé sem becsül meg a társadalom. Külvárosi feketék, munkások, iskolázatlan munkakeresők, olyan fiatalok véreznek a harcban, akik nem is értik a háború okait. Olyanok, akiket odaküldtek a gazdag, befolyásos felsőbb körök, miközben saját gyermekeiket távol tartják Vietnám poklától. Taylor kivétel: ő ugyan módos szülők gyermeke, akik egyetemre tudják járatni fiukat, mégis eljött a háborúba, hogy "ne csak a szegények vérezzenek".

Taylor megtapasztalja a háború borzalmait, de közben le is szűri magának a tanulságot, mely életre szóló útravaló számára:

... a túlélőknek az kötelessége, hogy újból építsenek. Meg kell tanítanunk másokat arra amit mi tudunk, és a maradék életünkben meg kell próbálnunk megkeresni a jóságot, értelmet kell keresni az életnek.

Ha belegondolunk valóban ez az egyetlen gondolat, mely értelmet adhat egy háborús túlélő szenvedéseinek: a jóság értékelése és az élet megbecsülése. Mert ott, ahol olyan könnyen el lehet elveszíteni ezeket, világossá válik, mennyire fontosak is valójában. 

A szakasz egy különleges film, melyet minden fiatalnak látnia kell, legalább egyszer az életében, pont az előzőekben leírtak miatt. Oliver Stone mesterművet alkotott 1986-ban, kitűnő színészgárdával. Értékelésünk nem is lehet kevesebb 90%-nál.

A részletes négyosztatú értékelés szerint: alapsztori: 90%, rendezés: 95%, színészi teljesítmények: 90% , látványvilág:85%.

FB oldalunk itt érhető el!

2019.07.13. (17:44)